lsőre nagyon jól hangzott ez a cím. Most hogy leírtsm, egészen biztos vagyok, hogy valahol már találkoztam vele, nem baj, így jártam!
Él bennem egy kép egy régi falusi moziról, ahol a vetítőgép zaja volt betétdal a filmek alatt, a szünetek hangulata ameddig cseréltek tekercset, támaszkodás beszélgetés a mozi előtt.
Egy éve amikor lelkesen térfilmfeszteztem a Fő téren. külön készültem az éjszakai vetítésre, ahol zongorakísérettel nézhettünk filmet, elő is keresem majd a zongorista képét, aki nagyon jó volt, csak hiányzott a kattogás, a vetítőgép kattogása.
El is árulom magam, van egy erős vonzódásom a fekete -fehér filmekhez, korfüggetlenül, nem a régi fekete-fehérhez, hanem egyáltalán. Egyszerűen szeretem. Ugyanúgy mint egy fotót is azonnal átfordítok fekete-fehér színűre.
Kedden moziba mentem. A Kémnők volt soron, gondoltam megnézem, minden alkalommal, ha Franciaországban járok valahogy előjön a partraszállás, igaz még Normandiában nem jártam, de a betonháború emlékeit, az Atlanti fal erődjeit már láttam és egy részüket bejártam. Persze lent délen.
A Kémnők nem rossz. Mondjuk azt, hogy tetszett. Nekem időnként el kell mennem moziba amolyan igazi mozizós hangulat miatt.
Egy rohanás volt az egész, későig dolgoztam az úszkálást sem hagytam ki, két perccel a kezdés előtt értem oda jegyet venni.
- Megvárom hogy a helyére érjen és akkor elkezdem. Jó? - mondja nagyon kedvesen a falnál támaszkodó pasi.
- Csak nem egyedül leszek?
- Nem, csak megvárom. Induljunk jó? Én fölmegyek.
A jegyszedő felkísért, és amikor a sorok mellett mentem fokozatosan kapcsolta le a villanyokat, és amikor leültem akkor kapcsolta le az utolsókat.
Gondoltam, hogy így lesz, nagyon tetszett nekem a fogadtatás.
Szóval a kémnők. Engem nagyon tud zavarni ha valami nem illik oda. Azonnal kiesek a ritmusból és bizony össze kell szednem magam, hogy elhessegessem a zavaró képeket, és menjek vele tovább.
Nézem a filmet aggódom, (nem rágom le a körmöm, tudom hogy összejött nekik a partraszállás....) nem értem hogy lehetnek ennyire bénák, még a végén elrontják az egészet, gondolom én.
Nos ami miatt kiestem...
Gestapo épülete, egyik szobában az elfogott kémet kínozzák, akinek elfogás közben ellőtték a térdét (jó lesz majd velemire elv alapján). A pasi teljesen meztelen, kezénél fogva fölkötve lóg a plafonról épp leér a lába. A térde egy szép fehér gondosan háromszögbe hajtogatott kendővel lazán átkötve. Kész voltam. Ezen sajnos kénytelen voltam vigyorogni.
Ja, a film jó volt.
Nem erről akartam írni, hanem anno a pécsi filmklubról ahova lelkesen jártunk, és a féléjszakán át tartó elemzésekről, amikor néha kockákra szedtünk minden jelenetet, és ez lehet onnan maradt vissza, nem tudom.
Nos és a felolvasórl, aminek a színei voltak a legszebbek.
Utolsó kommentek