Úton

Sirnea

Aprócska falu a Királykő lábánál. Virágtenger veszi körül a lejtőkön. Most nyílik a margaréta, és még ezer virág. Az itt élők azt tartják, hogy ilyenkor Szentivánkor csodák történnek. Ezen az éjszakán, az ég megnyílik, a lélek találkozik a virágokkal.

A virágok felragyognak. Ezen az éjszakán nyílik ki Szentiván virága. Fehér és sárga fátyol.

Este misére megy a falu. Végigjárják a virágmezőket, a lányok koszorút fonnak.

Meggyújtják a tüzet, ami majd reggelig bevilágítja a kerteket. Persze nincsenek is kertek. Minek. Ennél szebbet senki soha nem épített még. A természet tudja a dolgát.

Éjjel a lányok feldobják a koszorúikat a háztetőre. Ha visszaesik nem megy férjhez, ha fennmarad férjhez megy ebben az évben.

Fellobog a tűz, és a tetőn ragyognak a koszorúk.

Varázslatos látvány, tényleg varázslat, a mesevilág megelevenedik, ott táncol a tűz körül velünk.

Hazafele azon gondolkodtam, két hete mikor a feladatot rám bízták, nem gondoltam, hogy a koszorúmat ott hagyom Romániában, egy kis ház tetején.

Van-e ennél szebb ajándék?