Szemeit a Holdra függesztette. A keskeny fekete sáv kitágult, borostyánszinű márványos holdtányérrá nőtt. Bőrén az áfonyakék mintázat felragyogott.
Karmait a kuszkuszos tálba merítette.
- Adj gyorsan a gyereknek enni. - morogta.
A bőre életre kelt. A minták megmozdultak. Hamvaskék gyíkokká, fekete hátú siklókká váltak. A karmokon keresztül egymást taposva siettek az étel felé.
Nem látszott más, csak az egymáson nyüzsgő hüllők, ahogy az ételért harcoltak.
Először megették a kuszkuszt, aztán a friss ropogós salátákat, azután a mártásokat, nagyszemű szőlőt, a sárgadinnyét, az epret, a cseresznyét. Mire lement a Hold, jólakottan siettek vissza a sárkányra. Új és szebb mintázatot építve mint eddig. A színük lett kicsit sötétebb, érettebb. Fényük fátyolosabb. Gyönyörű volt.
Utolsó kommentek