Érkezéskor: "kölöti" mondja és döbbenten néz rám. Semmi értelme amit olvasott. Keleti javítom ki. Akkor megérkeztünk!

- Mama tudod, hogy Magyarország fővárosa Budapest?- kérdi anyját a nagyobbik unoka, amikor találkozunk. Jellegzetesen szigetes kinézetű a lány.

Liget. Két szakadt alak alszik a fák alatt. Végre csend, addig a kicsik játszótereznek. A két szakadt álmát is őrzöm. Kijöttek a szigetről pihenni. Alig vánszorogtak eddig is. Este megint buli.

Nem isznak alkoholt, csak néha sört. Ehhez a bulihoz nem kell semmi mondják, csak ott kell lenni.

Örömmel szalad a nagy: Képzeld van itt egy kislány és beszél franciául.

Leelnek bekenem a lábát. Napallergiája van, tele kiütéssel. Egyre rettenetesebben néz ki a bőre. Vámpírgének, nem tehetünk ellene semmit.

Állatkert. Cél a kenguru. Félelmetesen tudnak térkép után tájékozódni. A nagyobbik mindent el is olvas. (mindent rendben találunk, csak az a baj velünk, hogy nem szeretjük az állatkertetek)

A gorilla pár láttán a kicsi döbbenten áll, "mit csinálnak?" kérdi a harcnak tűnő táncot. A nagyobbik képben van:szerelmesek - nyugtatja meg a kicsit.

Estére hullák vagyunk. Azt hisszük megúsztuk Budapestet. De nem. Döbörög egy autóból a zene, érdekel. Meghalljuk a szöveget. "Elveszik az országunkat....

- Add ide a táskám! - szólok elkeseredetten.

- Erre innod kell? - kérdi Leel. Erre innom kell - mondom vele egyidőben. Csak vizünk van.

Deák téri aluljáró: Magyarok! kiabálja egy pali, és szónokolni kezd. Ijedten nézek körül: HOL?