Úton

Amikor elindultam, Litha azonnal üzent, hozzak neki egy kisvámpírt, majd felneveljük. Törtem is a fejem, hogyan hozzak neki egyet.

Sepsiszentgyörgyhöz közeledve, vámpírtörténetekkel szórakoztattuk a nagyérdeműt. Tényleg jól szórakoztak.

Akkor megszólalt a telefonom. Lacc volt.

- Láttál-e gólyát? - tért azonnal a lényegre.

- Igen, most keltek ki, és nagyon helyesek.

- No csak azért mert aktuális. Szóval négy hetes terhes Sabrina. Te tudtad meg először.

- No és a legjobbkor.

Megvan az ajándék. Csak ezt nem adom, de felneveljük.

(tegnap este a titoktartás feloldva, azért írom most)

Így lett meg a kisvámpír, az ajándék. A harmadik unoka. Máris imádom.

Judit lányom, amikor rajongva nézegeti gyerekeit, vagy éppen valaki szépeket mond róluk, büszkén mondja:

Én csináltam.

vagy:

Tudom, én csináltam.

Lacus hangjában ugyanazt a büszkeséget érzem máris. Pedig hol van még, 1/9 unoka.

Székely múzeum. Elidőzök a gyerek születése vitrin előtt. ".. borban kell füreszteni"

no és ez:

"fogantatása után negyven nappal, ha fiú, és nyolcvan nappal, ha lány, áll készen a magzat a lélek befogadására."

Harcos lélek legyen, vándorlélek. Nekünk való.

Üzenet Lacctól:

- Anya! Milyen egy gonosz gyereket csináltunk! Sabrina sokat van rosszul.